Connor Felnorin

Azt mondják, a kapcsolatok első időszaka a legjobb, aztán lassan elmúlik a rózsaszín köd. Ez a leírás túlságosan is pontos.

Kapcsolatunk első hetén, hogy finom és nőies legyek, dugtunk, mint a nyulak. Ezzel nem is lett volna semmi probléma, de egy idő után fel kellett fedezni a közös életet a hálózsákon kívül is, amit az előző tíz évben csináltunk. Itt kezdődtek a bajok. A vonzalom nem szállt el, de van az úgy, hogy ez nem elég. Barátokként egy évtizedig utaztunk, de ami működött, most, hogy együtt voltunk, mintha nem lett volna olyan tartós. 

Az második hónap végén, amikor már nem láttam rózsaszínben  a világot, elkezdtem odafigyelni, merre járunk. A megállók megállók voltak, és nem csak egy újabb eldugott hely, ahol egész este enyelgünk. Bejártuk a Birodalmat úgy, mint tanulmányaink alatt, de most sokkal szabadabban. De az utazás szabadságáról az embernek eszébe jutnak a szabad élet más előnyei is.

Nyolc hónapja volt, hogy elindultunk, amikor Akroszba értünk. Körbejártuk a keleti vidékeket, most nyugatra tartottunk. Bementünk a városba, kivettünk egy szobát egy fogadóban, hogy kipihenjük az utazást. Rose már egy ideje betegeskedett, úgyhogy egy gyógyítóhoz is el kellett mennünk, de már este volt, úgy döntött, inkább lepihen, majd holnap keresünk egy orvost. Én lementem a fogadó közös helységébe, hogy vacsorázzak, és igyak egy kicsit. Kaptam pár méregető, és egy vagy két ellenséges pillantást is, de már megszoktam. Az elfek itt sem népszerűbbek, mint máshol. Leültem a pulthoz, kértem egy sört. Egy húszévesforma lány vette fel a rendelést, ajánlatára ételt is kértem. Egy pajkos mosollyal és kacsintással ment hátra a konyhába. Régen habozás nélkül kihasználtam volna a helyzetet. De Rose-zal voltam, úgyhogy megszidtam magam a gondolatért. Nem, nem fekszem le minden lánnyal, akivel csak tudok, megjavultam. Rendes férfiak nem csinálnak ilyet, gondoltam, és ittam tovább.

Reggel elvittem Roset a gyógyítóhoz, de nem úgy alakult, ahogy terveztem. Egyrészt, Rose a reggel fél óra hányással kezdte. Másrészt, amikor odaértünk a gyógyítóhoz elkezdte bizonygatni, hogy nincs szüksége kezelésre, és teljesen kiakadt, amikor vitatkoztam vele. Gyenge kezdés után erős visszaesés, ahogy mondani szokták. A javasasszony üdvözölt minket, beszélgetett velünk, majd kiküldött, ragaszkodva hozzá, hogy ne lássam a vizsgálatot. Máris eggyel több mérges nővel volt dolgom, mint egészséges, úgyhogy nem ellenkeztem. Volt egy olyan érzésem, hogy ez sokáig fog tartani, úgyhogy leültem kint és elhelyezkedtem kényelmesen. Nagyon kényelmes...

Egy csatakiáltás, csörömpölés és sikoltás egyvelegére ébredtem. Felugrás közben kardot rántottam, és már be is löktem az ajtót. A javasasszony a földön ült, mellette üvegszilánkok, Rose fölötte állt. 
-Mi történt?
-Semmi!
-Mi az, hogy semmi?! Mi tört össze, és miért ül Ritter asszony a földön?- mondtam, kardjaimat eltéve.
-Semmi baj, kedvesem, a kisasszony kicsit meglepődött. Most tudta meg, hogy...
-Hogy semmi bajom!-vágott közbe Rose, egy erőltetett mosollyal.
-Semmi bajod, mi?
-Makkegészséges vagyok, úgyhogy mehetünk is.
-Hát jó...
Mivel Rose ilyen meggyőzően állította, hogy semmi baj, továbbindultunk a városból. A Lombard tó felé vettük az irányt, lovon. Az utazás alatt reggel rendszeresen ébredtem gyanúsan öklendezésszerű hangokra, de mire odaértem, Rose mindig fantasztikusan, pompásan illetve kicsattanóan érezte magát. Egy darabig faggattam, de egy idő után feladtam, gondoltam majd elmondja, amikor akarja. A tóhoz érve  kikötöttük a lovakat tábort vertünk a parttól nem messze, és elmentünk úszni. Amikor lekerültek a ruhák, igazi férfiúhoz illően megcsodáltam a látványt. Mármint a tó felszínén tükröződő fényt, ugye...Mivel tekintetem valahogy Rosa hasára tévedt, észrevettem valami gyanúsat. Oldalról is szemügyre vettem, miközben mosakodott, és megbizonyosodtam róla.
-Te híztál?-bukott ki a számon, mielőtt használtam volna azt a mogyorónyi agyamat.
Csak egy megsértett párducéhoz tudnám hasonlítani Rose reakcióját. Miután megnyugodott, én pedig megállapítottam, hogy minden karmolásban elállt a vérzés, kérdőre vontam.
-Mi az isten van veled mostanában? Folyton megsértődsz, lépten nyomon nekem esel, aztán a következő pillanatban minden rendben, vagy épp borzasztóan rossz, és sírógörcsöt kapsz. Elegem van belőled!
-Megnézném, te hogy viselnéd, ha te lennél...-a mondat végét elharapta.
-Mi lennék?
-Semmi, felejtsd el!
-Rose, mondd el, mi a baj!
-Hagyj békén! Húzz el innen!
Mivel úgy éreztem, ennél csak rosszabb lesz, engedelmeskedtem. Elmentem tovább úszni, hogy lehűtsem a fejem. Amikor kifáradtam, csak kiültem a partra gondolkodni. Akármennyit elmélkedtem, nem értem el mást, csak azt, hogy este lett. Visszamentem a táborhelyre. Rose már aludt, úgyhogy magamban vacsoráztam, majd lefeküdtem a közelében, de nem mellé. Egyszer csak motyogni kezdett valamit.
-Másfél hónap késés...nem mondhatom el Connornak...fekete üröm tea...

A tótól Folyóköz felé mentünk tovább. Eleinte nagyon foglalkoztatott amit Rose mondott álmában, de mivel nem tudtam rájönni, belőle meg nem szedtem ki semmit, végül ejtettem a témát. Egy sokkal sürgősebb problémára koncentráltam, ami szintén Rosehoz kötődött. A javasasszonyhoz tett látogatása óta minden este fájt a feje, fáradt volt, nem volt kedve és a többi. Mivel nem egyenes vonalban haladtunk, hetek alatt értünk el Folyóközbe, és egyre keményebb volt a helyzet...
A városba érve egy fogadóban szálltunk meg, és Rose egyből föl is ment a szobába, mondván, fáradt. Nekem eszembe jutott amit álmában motyogott, és kiderítettem, hogy itt is van egy javasasszony, Sigurda asszony. Elmentem hozzá, és megkérdeztem a fekete ürömről.
-Nocsak fiacskám, csak nem egy hölgy ismerőse helyett jött.
-Nem értem, mire gondol?
-A fekete ürmöt a nem kívánt állapotosság megszakítására használják.
-Biztos benne?!
-Mint, ahogy itt állok!
Kirohantam az üzletből, a kocsma felé. Egy sikátorban elém ugrott egy nagydarab alak, és elállta az utamat.
-Ezt beszéljük meg máskor, most nem állok jót magamért!
-Szerintem most fogjuk megbeszélni, elf-mondja, és a két barátjára mutat, akik közben mögöttem zárták el a sikátort.
-Mit akartok?
-Sok pénzt, nőket, egy kastélyt-mondta az ügyeletes Humor Herold.
-Bocs, most nincs kedvem viccelődni-azzal kardot rántottam.
-Mondjátok el mit akartok, vagy hagyjatok békén!
-Csak a szokásosat. Pénzt vagy életet!
Ezzel a vidám gondolattal lekapta az övén lógó bunkósbotot, és rám rohant. Mögülem hallottam, hogy a másik kettő is megindult, úgyhogy nekirontottam az elsőnek, és a bunkóját félreütve elugrottam mellette. így legalább egy oldalon voltak, és a sikátorban csak ketten tudtak támadni, azok is szűkösen. Bármilyen jól is esett volna összeverni ezt a három bunkót, inkább a főutca felé rohantam, az őrségért kiáltozva. Ma még az öldöklés sem tud lekötni, szörnyű...

Végül elértem egy nagyobb tömeget, és eltettem a kardjaimat. Valószínűleg leráztam őket, és egyébként sem mernének a nyílt utcán balhézni. Valaki belém ütközött, bocsánatot kért, és tovább ment. Szinte azonnal az erszényemhez nyúltam, de már késő volt.
-A KURVA ÉLETBE!
Nem volt benne sok pénz, azt rejtettebb helyen tartom, de nem segített a hangulatomon. Amíg valami elterelte a figyelmem, legalább nem kellett arra gondolnom, hogy Rose terhes. Ez annyi mindent megmagyaráz!-gondoltam. A következő gondolat nem volt ilyen békés. APA LESZEK! Nem lehetek apa, még nem olyan rég töltöttem be a nyolcvanat, túl fiatal vagyok a gyerekneveléshez! És Rose? Kedvelem, lehet, hogy egyszer szerettem is, de nem bírom elviselni a dührohamait. Teljesen kiszámíthatatlan a nő. Idegtépő. Hogy az egész életemet vele töltsem? Hol az a hülye a bunkójával, inkább festek egy célkeresztet a fejem tetejére! Gondolataim virágos mezejét elhagyva értem a fogadóhoz. Elf még nem imádkozott így minden létező istenhez...