A Nem Túl Tökéletes Meló
- Nyolc… Kilenc… Tíz- számoltam hangosan, miközben az edzésre koncentráltam. Ez is olyan reggel volt mint a többi.
Felkeltem, megreggeliztem, megmosakodtam, majd pedig nekiláttam fizikai kondícióm javításának. Senhime szokás szerint korán reggel elment, de hogy hova, arról fogalmam sem volt. Valahogy sosem jutottam el odáig, hogy megkérdezzem, bár mindig is érdekelt. Bár ebben azért nem vagyok annyira biztos. Lehet, hogy csak félek a választól és hogy bajom lehet, ha megtudom azt… Vannak olyan dolgok, amiket jobb ha nem tudok, főleg ami azzal a nővel kapcsolatos. Még így is elég kínos számomra a Ciolurban történt kis kalandunk után a szemébe néznem, mintha mi se történt volna, így ezek után nem szeretnék mélyebbre ásni Senhime magánéletében. Főleg ha az még plusz terhet rak a vállamra…
Hirtelen nyílt ajtó , én pedig reflexszerűen elengedtem a gerendát és egy gyors ugrással az asztalhoz szökkentem, hogy megfoghassam az első eszközt, ami a kezem ügyébe került.
- Jó reggelt, hírem van a számodra- lépett be hanyagul az ajtón Senhime, majd rám nézett és elmosolyodott- Nyugodtan leteheted azt a villát, anélkül is ugyan annyi esélyed van ellenem.
- Az elf sosem lehet elég óvatos- mosolyodtam el én is és visszaraktam az asztalra az evőeszközt, majd folytattam félbehagyott tevékenységemet.
- Az lehet bár én inkább, valami pengét választanék, ha ölni kell.
- Jaja, és mégis milyen híreid vannak számomra?- kérdeztem, miközben felkapaszkodtam kedvenc lécemre, és csináltam néhány bemelegítő húzódzkodást.
Senhime odasétált a konyhapulthoz, majd egy kancsóból vizet töltött, közben pedig folytatta beszélgetésünket.
- Ma reggel odajött hozzám egy tolvajféle és utánad érdeklődött.
- Utánam?
- Ezt mondtam nem?- tartott egy kis szünetet míg felhajtotta pohara tartalmát- Munkát akart neked adni, valamilyen hülye nevű kereskedő megbízásából, Kar valami.
- Karlon Meyer?- kapcsolok hirtelen. Karlon Meyer igazi nagyágyú az üzleti életben. Posztó, vas, acél, mithrill, ágytakaró, olaj, fegyver, páncél, egyszerűen nincs olyan ág, amiben ő ne lenne benne. Az üzlettársai félnek tőle és tisztelik, a vevői megbecsülik, a hatóságok elkerülik. Egyszerűen bármihez nyúl, az rögtön arannyá változik. Ha valóban ő keres engem, az egy nagy dobás lehet a karrierem számára.
- Igen, ő- vonta meg a vállát Senhime.
- És mit mondott?
- Nem mondtam már?- válaszolt vissza ingerülten.
- Valami konkrétra gondoltam Sen!- csattam fel, miközben folyamatosan fel-le mozogtam.
- Konkrétat nem mondott- lépett oda elém, és nézett fel rám, majd hirtelen hebegni kezdett- csak…öhm… csak ezt adta oda.
Tépte le felsőtestemről a szemét, majd a zsebébe nyúlt, hogy elővegyen egy borítékot.
- Mi ez- közben finoman leérkeztem a padlóra és vizsgálgatni kezdtem a levelet.
- Nem…uhm…nem tudom
- Veled meg mi van?
- Semmi!- fordított hirtelen hátat és leült az egyik székre- Elolvasod végre azt a levelet.
- Hát persze!- bontottam fel élénken. Az első ami feltűnt, az egy festett vörös alak volt, ami a papír tetején tündökölt. Igen, ezt nekem címezték, ami azt jelenti, hogy tudják, hogy Senhime, hozzám tartozik, vagyis valami nagy befolyású ember küldte, aki akár lehet Karlon Meyer. Végre lehet, hogy véget ér kis piti tolvaj életem és valami nagyba vághatok bele?
Izgatottan elolvastam:
Tisztelt Árny,
Általános esetben nem fordulnék önhöz, de sajnos most a körülmények úgy kívánják. Szóval szeretnék önnek gratulálni, mert sikeresen is keresztül jutott a rostán, amin igazán megszűrjük a jelentkezőket, másodszor pedig ha használni kívánja képességeit a mi javunkra kérjük jöjjön napnyugta után a Lopott Hajó fogadóban.Aláírás nem volt, nyílván nem véletlenül.
- Hah- kiáltottam fel hangosan és vadul meglengettem Senhime előtt a levelet- Valami nagy van készülőben, én mondom neked.
- Ennek nagyon örülök- mondta bármiféle érdeklődés nélkül.
- Lelkesedj már érte egy kicsit!
- Kösz, inkább nem.
- Nah, majd mikor hazajövök a találkáról, akkor bezzeg érdekelni fog!
Halkan és gondterhelten csuktam be magam mögött az ajtót. Rossz hírek. Nagyon rossz hírek.
- Na mi volt?- lépett egy árnyékból Senhime.
- Woah!- hőköltem hátra ijedtemben- Ne lepj meg így legközelebb.
- Talán tenned kéne érte, hogy ne tudjanak ilyen könnyen meglepni, nem, gondolod tolvaj?
- Jah,jah- majd pedig egy nagy sóhajjal leültem az egyik székre.
- Szóval, hogy ment a találka.
- A találka jól, azzal nem volt semmi gond- kezdtem bele- Körülnéztem, megbizonyosodtam róla, hogy nem rajtaütés, de sehol nem láttam semmilyen ügynököt, vagy őrt, bármit ami gyanúra adna okot. Maga a kapcsolattartó is rendben volt, kissé szűkszavú, de amennyire egy alvilági figurától elvárható, tisztességes.
- Akkor mi ez az arckifejezés?
- A helyszín. A helyszín az amivel problémám van. A „Jacob és fiai pengegyár” egyik raktárába, valamint irodájába kell bejutnom, és két tárgyat is ki kell hoznom.
Senhime egyszer csak odaugrott hozzám, az arcát szinte belefúrta az enyémbe, majd magas sipítozó hangom megszólalt, amit még sosem hallottam tőle:
- Jacob és fiai pengegyár?! Imádom a termékeiket! Mikor kislány voltam, a legelső fegyverem is az ő készítményük volt! Mióta az eszemet tudom, Mister Jacob az aki ellát engem a legjobbaknak való felszereléssel! Bármit megtennék érte, hogy egyszer találkozzak Mister Jacobbal, vagy hogy megnézhessem, hogyan készülnek a remekműi.
Senhime hirtelen kirohanásán nem kicsit lepődtem meg. Még sosem láttam ennyire lelkesnek, de ami azt illeti nem is vártam volna valaha ehhez hasonló reakciót tőle, így nem is igazán tudtam, hogyan kéne rá reagálni.
- Öhm…, nos ez csak egy raktár, nem pedig a valódi gyártó műhely, nem hinném hogy bár…
- Nem érdekel!- szakított félbe.
- Ahaaam, nos…, ha tényleg ezt szeretnéd talán magammal tudlak vinni.
- Tényleg Ryu?!- ragyogott fel a szeme és egy pillanatra, olyan mozdulatot tett mintha meg kívánt volna ölelni, de hamar rájött, hogy kivel is áll szemben, így ledermedt, kiegyenesedett, köhintett egyet és ismét megszólalt, de ekkor már a megszokott Senhime állt előttem.
- Rendben van tolvaj, ha úgy kívánod elkísérlek erre a küldetésedre és a segítségedre leszek.
- Mintha nem teljesen ezt beszéltük volna- vakarom meg a tarkómat és elmosolyodom.
- Valóban?- nézett rám fenyegetően, amiből egyértelműen kiderült, hogy azonnal felejtsem el a nemrég történteket.
- Most, hogy jobban belegondolok- nevettem kínosan, majd pedig komolyra váltottam a szót- Viszont ha velem jössz, egy szabály van, amit be kell tartanod. Én vagyok a főnök, azt csinálod, amit mondok és akkor amikor mondom. Tudom, hogy a harctéren te vagy a legjobb, de ez egyáltalán nem hasonlít hozzá. Ez az én szakterületem és szeretném ha tiszteletben tartanád ezt.
- Rendben van- bólintott egyetértően, nem kis meglepetésemre.
- Semmi epés megjegyzés ezzel kapcsolatban?
- Mint mondtad, a tolvajlás a te szakterületed, nem kívánok beleszólni és feltételezhetően értesz hozzá, akármennyire is gyalázatosnak tartom tevékenységedet, most a partnerem és egyben a feljebbvalóm leszel.
- Érteeem- mosolyogtam fájdalmasan és egy árny suhant át az arcomon- A vége nélkül egészen jól hangzott volna.
Hirtelen kinyílt az ajtó és belépett rajta Lianara.
- Láttam Senhimét bejönni és nem hallottam dulakodást. Ez aggodalomra ad okot. Minden rendben?- kérdezte aggódó hangon.
- Nem gondolod, hogy fura ezt kijelenteni?- nézek rá.
- Inkább az a fura, hogy igaz…
- Mondasz valamit…- értettünk egyet szomorúan.
- Szia Lianara- köszönt Sen, mintha az iménti beszélgetést meg sem hallotta volna.
- Szia Sen- mosolyodott el Lia- Mi a helyzet?
- Képzeld! Küldetésre viszem Senhimét!- húztam ki magam büszkén.
- Oh- és láttam, hogy félelem és aggódás ül ki az arcára, amiről azonnal megértettem, hogy a legutóbbi közös utazásunk emélke idéződött fel benne.
- De ne aggódj, ez nem olyan lesz, mint a múltkori- próbáltam gyorsan megnyugtatni- Csak egy egyszerű betörés lesz a Jacobs és fiai pengegyárba.
- Jacobs és fiai pengegyár?!- ragyogott fel Lianara szeme.
- Na ne idegesíts, hogy te is...- sötétedik el a tekintetem.
- Azt hallottam, hogy a Niaramban lévő raktárukba igen különleges rúnákkal elátott páncélok és fegyverek érkeznek. Ritka rúnák, amelyeket már régóta tanulmányozni akarok és tanulni róluk- nézett rám hatalmas boci szemekkel.
- Nem- ráztam a fejemet- Biztosan nem…
- Meg kell tanulnom nemet mondani- mormogtam bosszúsan miközben a találkozó pont felé ballagtam teljes felszerelésben- Mégis hogyan tudtak erre rávenni? A város közepén egy fegyverraktárba fogok betörni és kitalálom, hogy hozok magammal két civilt. És miért?! Mert a melleknek és a szép szemeknek nem lehet nemet mondani… Hogy Airlaisz bass…
Hirtelen belém fagyott a szó, ahogyan befordultam a sikátorba, ahol két sötét ruhában lévő alak állt. De nem is akármilyen alakok. És nem is akármilyen ruhában. Mindkettő nő testhez simuló fekete egybe részest viselt, amik tökéletesen kiemelték formás kebleiket és homokóra derekukat. Az arcukat és hajukat szintén egy sötét színű kendő takarta el, csupán csak a szemük látszott ki alóla.
- a meg. A-a-a- hebegtem és hirtelen minden vér távozott az agyamból, amitől megszédülve a falnak támaszkodtam, miközben próbáltam ezt a képet örökre elraktározni.
- Mit hebegsz-habogsz, tolvaj?
-A-a-a
- Tetszik a ruhánk?- Lépett előre Lianara és láttam a szemén, hogy mosolyog. Nyilván elégedett az eredménnyel- Elvittem Sent vásárolni és egymáshoz illő darabot vettünk. Ha már betörünk valahova, stílusosan kell csinálni.
- Lá-látom izgatott vagy- tértem végre magamhoz és kihúztam magam- De valóban. Hiszen nincs is annál jobb, mint mikor jól nézel ki, miközben a városlakók ütlegelnek.
-Ütlegelés is lesz?- telt meg a szeme félelemmel.
- Dehogy lesz, a város legjobb tolvaja kísér titeket- mosolyogtam és bíztatóan a vállára tettem a kezem.
- Hogy tervezünk bejutni?- lépett előre Senhime.
- Nos, ha egyedül lennék, egyszerűen bemásznék valahol. De!-folytattam- Mivel többen vagyunk, veletek is számolnom kell. Felmegyünk annak a háznak a tetejére, onnan egy kötelet lövünk át az épület egyik ablaka felé, majd pedig átmászunk a másik oldalra. Szerencsére felhős az ég, így a Hold nem fog minket megvilágítani.
- És hogyan tervezed a kötelet rögzíteni?- kérdezte Senhime.
- Veled, hölgyem, veled- mosolyogtam sejtelmesen.
Erősen figyeltem a tetőről az előttünk lévő épületet, nem e jár valaki éppen az ablakok közelébe, ahol észrevehetnek minket.
- Felkészültél Sen?
- Én mindig is készen álltam- válaszolta, miközben megszorította a dárdát, aminek egy kötél volt a végére kötve.
A kötél másik végét erősen rákötöttem a kéményre, majd mikor alkalmasnak láttam az időt jeleztem Senhimének, hogy dobhatja az ablak feletti fára célozva. Aggódtam, hogy hangos lesz, úgyhogy tettem némi előkészületet, így az intésemre néhány utca kölök a lovak közé dobta az egyik lisztbombámat. Remélhetőleg az állatok által keltett nyüzsgés elvonja rólunk a figyelmet egy darabig.
Az időzítés tökéletesen sikerült, mielőtt becsapódott volna a dárda, robbant a bomba, mire a lovak hangos jajgatásba kezdtek.
- Szép dobás Sen- dicsértem meg, mire ő csak egy hümmögést adott ki. Előre léptem párat- Először én megyek, kinyitom a zárat az ablakon, majd ha jelzek gyertek utánam. Először Lia, őt pedig majd kövesd Sen. Érthető?
- Igen- felelték kórusban eltökélt arc kifejezéssel.
- Hát akkor, lássuk miből élünk…
Egy rongyot tekertem a kötél köré, majd elrugaszkodtam a tetőről. Az út felét megtudtam csúszva tenni, de elfogyott a lendület, úgyhogy a maradék távot mászva kellett megtennem. Az ablakhoz érve a lábamat átkulcsoltam a kötélen, és kézzel elengedtem. Fejjel lefelé lógva elővettem a tolvaj kulcs készletem és nekiálltam megpiszkálni a zárat, hogy kívülről is ki lehessen nyitni. Engem már nem aggasztott az alattam lévő öt-hat méter, de nem tudom a lányok hogyan lesznek ezzel. Egy halk kattanás jelezte, hogy szabad az út. Óvatosan körülkémleltem a sötét szobában, majd pedig kitártam az ablakot és bemásztam. Valami irodaféle helységbe csöppentem, ami tökéletes volt, mert a fegyver mellett egy dokumentumot is meg kellett szereznem. A helységben néhány fiókos asztal, szekrény és töménytelen mennyiségű papír volt. Két ajtó nyílt a szobából. Az egyik feltétezhetően a folyosóra, a másik pedig valami kisebb raktár lehet. Miután megbizonyosodtam nincs semmiféle veszély visszasétáltam az ablakhoz, hogy jelezzek a lányoknak. Az egyikük visszaintett, majd pedig elkezdett a kötelen mászni, úgy ahogyan mutattam neki. Eljutott a táv feléig, majd ő is megállt, és azonnal elkezdett szerencsétlenkedni, pár méterrel a föld felett. Ez bizonyára Lianara lesz…
Remélem meg nyugszik és nem fog leesni.
- Úristen!- nyilalt belém a felismerés- Ezt nem gondoltam végig! Hogyan lesz képes átmászni?!
Remegő tagokkal néztem, ahogyan ügyetlenkedik és próbál jó fogást találni a kötélen. Egy rövid időre abbahagyta a ficánkolást, majd pedig elkezdett mozogni a szája előtti kendő.
- Csak nem?- gondolkodtam el, de sajnos a félelmem beigazolódott. Lianara elkezdett nagy sebeséggel felém repülni, mintha puskából lőtték volna ki, de csodával határos módon nem kiáltozott közbe. Szerintem sokkos állapotba került…
- Ebből baj lesz- majd beálltam az ablakba, széttártam a karomat és felkészültem, hogy hamarosan nagy sebességgel belém fog csapódni egy Lianara.
A sebesség rohamosan csökkent közöttünk, amikor hirtelen:
- Urgh!- szakadt ki a tüdőmből az összes levegő, mikor a varázslat hatására Lianara teljes testsúlyával nekem szállt.
Ledöntött a lábamról és végiggurultunk a padlón, majd pedig az egyik szekrénynek ütköztünk, ami megrázkódott, de végül nem borult fel. Minden figyelmeztetés nélkül felrángattam Liát a földről és az egyik asztal takarásába húztam, csak aztán tettem fel neki a legalapvetőbb kérdést.
-Jól vagy?
-I-i-igen- felelte remegő hangon- Legalábbis azt hiszem.
- Szerintem jól vagy- nyögtem fájdalmasan-, a bordáim felfogták az esésed nagy részét. Mégis mi a fene volt ez?!
- Hát egy kisebb széllökést idéztem magam mögé, hogy előretoljon, úgy ahogyan eddig csúsztam. Csak feltételezem nem sikerült olyan jól a varázslat.
- Jah, feltételezem…- készültem volna leszidni, de hirtelen lépések hangjára lettem figyelmes a folyosón- Maradj csendben.
Hirtelen berobbant az ajtó és egy páncélos katona rohamozott be rajta, kivont karddal. Észrevette a nyitott ablakot, de szerencsére nem azt nézte meg először, hanem elkezdte körbejárni a szobát. Elsétált a búvóhelyünk előtt, én pedig Lianara szájára tettem a kezem, nehogy a légzése elárulja helyzetünket, bár ettől nem kellett tartanom, mivel lélegzet visszafojtva ült és remegett. Nem nézett be az asztal alá, hanem rögtön a másik ajtóhoz ment, és megpróbálta kinyitni, mire az ajtó nem engedett.
- Hmm, még zárva. Ez jó jel- mondta magának- Már megint belökte a szél az ablakot? Ez már a második lenne ezen a napon.
Elkezdett az ablak felé sétálni, mikor valami különöset vehetett észre, mivel lehajolt az egyik asztalhoz és elkezdett alánézni. Talán ez mentett meg minket, mivel ekkor mászott be az ablakon Senhime, majd pedig egy hang nélkül, macskaügyeséggel bebújt az egyik szekrény mögé.
- Semmi- szólalt meg ismét az őr, majd pedig az ablakhoz lépett és becsukta- Úgy tűnik nem történt semmi komoly.
Hallottam, ahogyan megfordul, majd pedig a kijárat felé sétál.
-Ez az, megmenekültünk- örültem magamban, de hirtelen egy koppanást hallottam, majd pedig egy puffanást- Mi a…?!
Kifordultam a fedezékem mögül és megláttam, ahogyan Senhime diadalittasan áll és előtte fekszik az eszméleten katona, enyhén vérző fejjel.
- Senhime, kérlek áruld el, hogy ezt miért kellett?- fordultam hozzá, miközben mosolyt próbáltam erőltetni a számra.
- Veszély forrás volt- vonta meg a vállát.
- Ahaaa, szóval veszélyforrááás- feleltem irónikusan- Ugye tudod, hogy éppen kifelé ment?
- Igen, de később találkozhattunk volna vele.
- Csak- próbáltam kompromisszumot kötni- ne csináld megint. Kérlek…
- Te vagy a főnök.
- Köszönöm- majd pedig Liához fordultam- Átnéznéd ezeket a papírokat kérlek? A nulla-huszonnégyes számút kell keresni.
- P-persze- bólintott, majd azonnal a kutatáshoz látott.
- Senhime, te állj őrt és szólj, ha bárki közelít- utasítottam.
- Rendben- bólintott, majd pedig az ajtó mellé állt, egy darab vascsővel a kezében.
Kissé aggódva bár, de sikerült megkötöznöm az eszméletlen férfit, betömni a száját, majd pedig az ajtó mellé cipelni. Ismét elővettem a tolvajkulcs készletemet és nekiálltam megpiszkálni a zárat, majd a kattanás után elkezdtem kinyitni, mikor különös súrlódó hangra lettem figyelmes. Azonnal ledermedtem, hogy átvizsgálhassam az ajtót. Körülbelül fejmagaságban egy vékony kis kötélre lettem figyelmes, ami mintha az ajtófélfa és az ajtó között lenne. Némi gondolkodás után egyszerűen csak elvágtam a kötelet. Nem történt semmi. Kifújtam az eddig visszatartott levegőt, majd pedig teljesen kitártam az ajtót. Egy kis szoba előtt álltam, aminek a berendezése előkelőbb volt, mint az iménti szobáé. Nyílván valami főnöki iroda lehetett. Besétáltam és észrevettem a felszerelt bombát. Ha csak simán, minden körültekintés nélkül besétálok, akkor nem hogy az egész házat magunkra riasztom, de még a fél arcomat is eltüntette volna. Éppen a kezembe vettem a nulla huszonnégyes számú dokumentumot, amikor egy kondulást hallottam, amit egy puffanás követett.
Sejtve, hogy mi történt visszatértem az előző szobába.
- Valaki közelít- lépett oda hozzám Senhime.
- Rá gondolsz?- mutatok a földön fekvő eszméletlen alakra.
- Igen.
- Legközelebb az előtt szólj, mielőtt kárt teszel benne.
- Ezt nem mondtad.
- Nem egyértelmű?
- Mivel nem volt az, gondoltam szabad kezet kapok a veszélyforrás elintézésében.
- Legközelebb szólj előtte kérlek- csóváltam a fejem- De most indulunk tovább. Megvan amiért ide jöttünk. Kötözd meg, és mehetünk tovább.
- Ryu- nézett fel Lianara az egyik papírból- Szerintem ez érdekelhet. A különleges és ritka rúnák, amikről beszéltem- itt elhallgatott, majd ismét a papír fölé hajolt.
- Mi van velük?-kérdeztem kíváncsian.
- Több van belőlük, mint gondoltam. Nézd- mutatta elém a papírt.
Először nem tudtam mit kell nézni, de a szemem gyorsan ráállt az üzleti maszlagra. Páncélok, vértek, tőrök, kardok, lándzsák sorakoztak rajta.
- Úgy gondolod, mind a különleges rúnákat viselhetik?
- Ha nem is mind ugyan azt, de azt bizton állíthatom, hogy az összes valamiféle ritkasággal van ellátva. Úgy gondolom megérné annyit elhozni, amennyit csak tudunk. Mind tanulmányozás céljából, mind pedig eladás céljából- nézett rám vigyorogva.
- Woah, biztos vagy ebben?- lepődtem meg Lianara különös viselkedésén.
- Oh- pirult el-, Gondoltam így szokták mondani a profik- majd pedig hatalmas szemekkel rám nézett- Valamit rosszul csináltam?
- Nem csináltál semmit se rosszul, ne aggódj- mosolyodtam el és megsimogattam a fejét- Akkor induljunk és nézzük meg a raktárat.
- Valaki jön- szakított félbe Senhime.
Intettem Liának, hogy bújjon el én pedig gyorsan rácsuktam az ajtót a két fogolyra, majd pedig helyet foglaltam Sen mellett az szekrény mögött.
Nyílt az ajtó és besétált rajta egy harmadik őr.
- Hol lehet az a két majom? Rossz érzésem van, tudtam, hogy bajt fog hozni a különleges szállítmány. Mi ez- hajolt le és valamit nagyon nézett a padlón.
- A picsába!- sziszegtem a fogaim között Senhimének- Észre vette a vérfoltot.
- Mit csináljak?- kérdezte vissza.
- Várj.
Egy darabig vizsgálta a padlón lévő dolgot, majd pedig megmerevedett és felegyenesedett. Elkezdte lassan előhúzni a kardját, miközben éreztem magamon Senhime sóvárgó tekintetét. Egy fáradt kézmozdulatot tettem, miközben behunytam a szemem és átkoztam magam, hogy elhoztam őket.
- Tudtam, hogy hiba volt- suttogtam magamnak, még mindig behunyt szemmel- Többet ilyet nem csinálok, ezt Airlaiszra is kijelenthetem…
Klang! Puff…
A raktár ajtaja előtt két őr állt, és nagyon úgy tűnt, hogy az egyenlet bejáratot őrzik. Némi várakozás után, az egyik felállt, hogy elvégezze a dolgát, és így menet közben Senhime bemutathatta rajta a tökéletesre fejlesztett leütés technikáját. Hogy ne maradjak le sokkal, így az utolsó őrt, már én szedtem le.
Ha minden igaz teljesen elfogyott a ház védelme. Ezt a módszert elnevezem Senhime módszernek.
- Ha minden igaz, ő volt az utolsó. Gyorsan nézzünk be és szedjük össze a kellékeket.
- R-r-rendben- Sen remegett az izgalomtól. Végre betekintést nyer az általa annyira bálványozott cég egyik raktárába.
Amint beléptünk rájöttem, hogy egyedül nem boldogulnék. Számtalan fegyver volt bent. És csak még több páncélzat. Számomra az egész rendezetlennek tűnt, de mégis minden a helyén volt, különböző szimbólumokkal megjelölve.
- Csodálatos- tette össze a kezét Sen. Szerintem ilyen lehet számára a menyország.
- Nézzél szét, és mivel jól viselkedtél egy dolgot magaddal hozhatsz- jegyeztem meg mókásan, apáskodva.
- Csak egyet?!- nézett rám szomorúan.
- Csak egyet.
- De-de-de én többet akarok!-kezdett hisztizni.
- Viselkedj rendesen, különben egyet sem kapsz!- csattantam fel.
- De Ryuuuuu!- nyafogott.
Lianara hangos kacagása térített minket magunkhoz és rájöttünk, hogy valóban milyen mókás látványt nyújthattunk.
- Khm…nos… akkor munkához- kezdtem kínosan.
- Valóban- értett egyet Senhime pironkodva.
Némi keresgélés után Lianara rálelt a minket érdeklő tárgyakra. Egy nagy asztal, zöld lepellel letakarva, amire egy különleges szimbólumot hímeztek. Nem tudtam honnan, de valamiért az a szimbólum végtelenül ismerős volt számomra.
- Ez lesz az- bökött rá Lia.
- Hát akkor munkához- majd lerántottam a takarót…
- Ez aztán fárasztó egy éjszaka volt- dőltem hátra ültőmben.
- Hmm, talán mégsem olyan egyszerű és lenézendő szakma a tied- csatlakozott hozzám Senhime és átnyújtott egy kupa sört, majd pedig nagyot kortyolt a sajátjából.
- Ugye?- értettem vele egyet.
- De nagyon izgalmas volt- ült le mellénk Lianara, de ő csak vizet ivott.
- Elég szép zsákmányt sikerült szereznünk- gondoltam vissza a talált tárgyakra. Senhime kapott valamilyen különleges fémből készült Guan dao-t, ami szintén különös rúnákkal volt ellátva, de amíg Lianara nem tud meg eleget ezekről nem tudjuk használni. Neki is találtunk egy szintén ritka botot, ami valami ruganyos fával volt ellátva. Gondoltam dísznek jó lesz. És ki tudja, a rajta lévő vésetek talán, jól jönnek egyszer. És én? Én pedig találtam egy rám passzoló bőr vértet, hozzá passzoló karvédekkel. Ami igazán különleges rajtuk a véseteket leszámítva, hogy rendkívül rugalmas, és egyáltalán nem zavar a mozgásban. Még súlyra is röhejesen könnyű. Nem vagyok benne biztos, hogy erre akarom bízni az életem, de az eddigieknél csak jobb lehet.
- Mit tervezel a két ládányi dologgal, amit elhoztunk?
- Hmmm, két közepes méretű láda, tele különleges anyagból készült fegyverekkel, amikre különleges rúnákat véstek, különleges emberek, egy különleges gyárból. Azt hiszem pénzt tervezek- vigyorodtam el…
Tárgy: Ryusoke teljesen törvényes és egyáltalán nem gyanús munkái 
Kedd Feb. 17, 2015 4:52 pm
