Míriel előtörténet

Míriel
Adatlap

Név: Míriel

Nem: Nő

Faj: Félelf

Kaszt: pap

Életkor: 16

Kinézet: Igazán sötét, kék szem; hosszú, barna haj; hófehér          bőrszín; egyszerű, civil ruha és csukja.

Jellem: Visszahúzódó és csendes de ha nem fogadják el őt egy közösségben addig küzd még ki nem vívja a tiszteletüket.

Előtörténet:  Egy apró bányavárosban, Kharónban nőttem fel két fél-testvérem Sigurd, Gerald és anyám társaságában.  Apámat nem ismerem, nem is szeretném azok után, hogy ilyen életre kárhoztatott engem, azok után, hogy megrontotta anyám és ezzel létre hozta azt ami én vagyok, ezek után minden elfet gyűlölök. És a többi ember sem titkolja ellenszenvét velem kapcsolatba. Kisebb koromba ha lementem játszani a Kis-tóhoz csak egyetlen gyermek szólt hozzám: Lyanna Ricmond vele fürödtem állandóan, mindíg rajta lógtam, egészen 6 éves korunkig amikor is Lya szülei megelégelték, hogy egy ilyennel van gyermekük és megtiltották, hogy együtt legyünk. Nem tudom mit műveltek vele de, soha többé egyetlen szót se beszéltem vele. Így hát már csak a testvéreim voltak hajlandóak velem szóba állni. Fiatalabbik bátyám, Gerald mindíg tartózkodó volt velem. Sigurd viszont a tökéletes báty volt, imádott engem és én is nagyon szerettem őt, mindíg megvédett ha a falusiak bántani akartak.
De végül az az idő is eljött amikor Sigurd valóra váltotta álmát és elment varázslónak tanulni. És én hirtelen teljesen egyedül lettem, 10 évesen egy tök idegen helyen, ahol senkit nem ismertem csak anyám, aki szinte szóba sem állt velem, akinek csak egy fájdalmas emlék vagyok. Így hát úgy döntöttem pap neveldébe megyek, mert akkoriban úgy gondoltam rajtam márcsak az istenek segíthetnek.
Anyám szinte örült távozásomnak Gerald sem tűnt túl megviseltnek, így hát szinte rögtön el is indultam új kalandomra.
Amikor megérkeztem Niaramba szinte nem is észletem a zsibongó tömeget, a kofák üvöltését, csak egyetlen dolog érdekelt egy papnő aki a tanait hirdette, olyan érdekesen beszélt annyira megfogott, szinte ittam a szavait. Akkor döntöttem el igazán, hogy kemény munkával akárminek is néznek de belőlem pap lesz.
Amikor a templomba értünk ez az érzésem csak erősödött. Az első benyomást egy szökőkút tette rám ami egy Aral szobrot ábrázolt aminek a bal keze körül víz kacskarinkózott szüntelenül.
De aztán hamar rájöttem, hogy itt az életem talán még rosszabb lesz mint Kharónban miután elment a bátyám. Az összes diák levegőnek nézett és így volt ezzel néhány tanár is, néha még a névsorból is kihagytak. Amelyik tanár mégis szóbaállt velem minden egyes hibámért büntetőmunkát kaptam. Egyetlen ember volt az egész városban aki hajlandó volt beszélgetni velem egy Airalisz pap, aki arra bíztatott: mutassam meg, hogy a származásom egyáltalán nem jelent semmit és, hogy jobb vagyok náluk. És minden egyes alkalommal amikor azzal panaszkodtam, hogy engem minden apró dolog miatt megszidnak ő csak annyit mondott: akkor legyek tökéletes és akkor nem tudnak semmibe belekötni.
Így hát tanácsait követve szinte éjjel nappal dolgoztam az Aral szobor mellett. És így a mentoromnak igaza lett a következő vizsgámon egy tanár sem volt képes belém kötni.
Közvetlenül ez után volt anyám temetése  5 év után először láttam fivéreimet igazából örültem is neki, persze utólag nagyon bánt, hogy így éreztem.
A zárdában töltött további két év elég siváran telt. Csak tanultam és tanultam szinte soha egyetlen szót sem szóltam csak bújtam a könyvek ezreit. Aztán elérkezett a pillanat, hogy döntenem kellett afelől kinek a papnője legyek. Az utolsó este volt a választás elött de nekem még mindíg fogalmam se volt kit válasszak. A könyvtárban ültem és egy istenekről szóló könyvet lapozgattam kétségbeesetten, amikor egy szélfuvallatlapozni kezdte a könyvet, őszintén szólva nagyon megijedtem, mert egy ablak sem volt nyitva. A könyv végül Ilirranisznál kötött ki. Rögtön tudtam ki lesz az Istenem.
Azóta a levegő papnőjeként vándorolok és terjesztem a hitem.