Senhime:
Nem: nő
Életkor: 85?
Faj: Elf
Kaszt: Harcos
Senhime... Mit is lehet róla mondani? Hát az biztos hogy van egy személyisége a csajnak. És ereje... a nyolvan életévéből közel harmincat csatározással töltött. Akár hányszor próbáltam a múltjáról kideríteni valamit, nem hajlandó a részletekbe belemenni. Viszont annyit kiderítettem, hogy egy igen érdekes fickó alatt szolgált, aki maga is végtelenül jó kardforgató volt. Senhime nem kért semmit cserébe a szolgálataiért, csupán csak részt akart venni a háborúban és átérezni a csata hevét, forgatni a lándzsáját, kockáztatni az életét. Ez az egyetlen dolog, ami életben tartja.
"Győztes csatákban bárki tud harcolni az nem kihívás, ezért megkértem a haduramat, hogy vezessem engem reménytelen küzdelmekbe, ahol az embereim nagy részét elveszítem, ahol veszélyben van az életem, ahol menekülnünk kel, ha túl akarjuk élni."
Habár gyönyörű arca van és jó alakja, az arcáról semmi érzelmet nem lehet leolvasni és a hangja hideg, mint a legfagyosabb éjszaka. Kivéve ha harcra kerül a sor és feltüzelődik...
Az emberi normáknak teljesen a hiányában van, például az első találkozásunkkor az ujjait a gyomromba akarta mélyíteni és kitépni belsőségeimet. "Ki akartalak zsigerelni, de úgy tűnik, hogy a fogságban legyengültem…"
Különböző testi örömök nem hozzák izgalomba, egyszerűen csak harcolni akar. Vagyis van egy dolog. A Fale, ami egy ropogós tésztabundában készült húsgolyó, ezzel az étellel néha emberi reakciót tudok belőle kiváltani, sőt izgalmat! Talán a Falenél csak a bosszantásomat szereti jobban, mivel a tolvajok hihetetlen módon lenézi amiért néha igencsak aljas dolgokat tud véghez vinni... "Jobb lenne, ha a járaton át távoznánk, amin keresztül én jöttem. Egy mocskos tolvaj lehet…- mondta lenézően és el is ment mellettem."
Nagyon nagyon aljas dolgokat... De ettől függetlenül kedvelhető a leányzó, csak kell hozzá némi türelem, míg hozzá szokik az elf. Na jó, nem némi...
A legtöbb küldetésemre elkísér és először akkor találkoztam vele, mikor kiszabadítottam Melag börtönéből. (Egy Hercegnő Kiszabadítása)
Lianara:
Nem: nő
Életkor: 71
Faj: Elf
Kaszt: Mágus (tanonc)
Lianara egy tüneményes teremtmény. Aranyos, ártatlan segítőkész. Tele van csupa jó tulajodonsággal. Ő volt az első személy, aki kedves volt hozzám, mikor a városba érkeztem. "Bocsánat- hallottam egy kellemes női hangot a hátam mögül,- netalántán segítségre van szüksége az úrnak?Ha így néz rám, zavarba jövök - felelte vörösödő arccal és félig elfordult."
Nélküle és a szülei nélkül nem tudom mit kezdtem volna. Senhimével is remekül ki jön, ő az egyetlen személy, aki képes kontrolállni őt és még parancsolni neki. Parancsolás... Hát igen, ha fegyelmezéshez kerül a sor, nem kell félteni Liát. Ő az a személy, aki rendet tart a csöpp lakásunkban és gondot visel ránk és fegyelmezi gyermeteg viselkedésünket. Ő ennek a kis családnak az Anyja, hiába ő a legfiatalabb közülünk.
Sill, Lianara édesanyja egy erős mágus, aki gyógyító varázslatokra tanította lányját, amire Lia nagyon fogékony volt és sikerült viszonylag magas szintre emelni erejét.
Néhány küldetésemre elkísér, de mivel nem való neki egy vándor harcos élete, leginkább egy biztos pont az életemben. Első találkozásunk, amire emlékszem, az Mitgardba való érkezéskor történt. (Új város, Új emberek)