Felkészültem arra, hogy a városban bajba kerülhetek, de nem gondoltam, hogy a baj két, felém galoppozó lóban, és a mögöttük jövő szekérben testesül meg. A kocsi szemből közelített, Rose jobbra, én balra tértem ki. Épphogy kikerültem, a szelét még éreztem az arcomon. A kocsis végül megállt anélkül, hogy bárkinek komoly sérülést okozott volna, majd leszállt a bakról, és odasétált hozzám.
-Nem látsz a szemedtől, elf?!
-Inkább magának kéne figyelnie! Majdnem elütött engem, és a társamat!
Erről eszembe jutott Rose, és elkezdtem keresni a tömegben, otthagyva az üvöltöző kocsist. Sehol nem találtam, úgyhogy elindultam, hogy találjak egy fogadót. Rose tud vigyázni magára.