A Birodalom

A Birodalom történelme

Semmit sem tudni arról, hogy mi volt Mit'gard-on a második démonháborúk előtt. Nem tudni, milyen államok voltak, ha voltak egyáltalán, királyságok voltak-e, vagy teljes anarchia. A kétezer évvel ezelőtt lezárult démonháborúk előttről senki sem tud, csak néhány szóbeszéd kering. A démonháború, melynek kapuja a mai Teknős-temetőben volt, teljesen elpusztított itt mindent.
Kétezer-egynéhány évvel ezelőtt tűnt fel számos hős, akik egyesítették a világok erőit, és elsöpörték a démonokat Mit'gard-ról, vissza a világukba. De a hősök ideje eddig tartott, ezek után már nem törődtek a világgal. Az itt lévő, a háborúkat túlélő emberek nem tudtak mit kezdeni. A parasztok termeltek maguknak, mindenki a saját birtokát védte. A zsoldosok, akikből hirtelen mindenütt túl sok lett, legtöbbször beálltak útonállónak. Nem volt közrend, nem volt állam, teljes anarchia volt. A démonok eltörölték a kultúrát.
Ám hamarosan néhányan elkezdtek rájönni, hogy ez így nem mehet tovább. A káosz, az anarchia sehová sem vezetett, mivel az útonállóknak és fosztogatóknak kellettek a parasztok készletei, de azokat túl gyorsan ették fel, és nem tudták magukat eltartani. Úgyhogy néhány tanyasi, régi kézműves, illetve zsoldos összeállt, hogy társadalmat alapítsanak. Ezt egyre több követte, az elkövetkezendő száz év a városok korszaka volt. Egyre több település jött létre, majd hamarosan háborúk kezdődtek, bekebelezték egymást, fejedelemségek jöttek létre. Az egyik legvirágzóbb Sárkányfészek városa volt, mely a mai Niaram területén volt.
A fejedelemségek egyre nőttek, és egyre kevesebben lettek, amíg végül összesen hét fejedelemség maradt, és királyságoknak nevezték már magukat. Ez csak a Birodalom területére igaz, a többi helyen ekkor még gyakorlatilag semmi élet sem volt.
A Déli királyság hamarosan bekebelezte Sárkányfészket, és ezzel övé volt a lakott területek közepe, és egyben a legerősebb királysággá vált. Békében élt a többi királysággal, mert félt, hogy két oldalról összezúzhatják.
Így teltek az évek, harmóniában a mai Birodalom területén. Már ezer év eltelt a második démonháború vége óta, a királyságok pompáztak, a sivatagokban ekkor jelentek csak meg az első városok. A Portálőrök ekkor kezdtek megjelenni a királyságokban, mivel beindult a világok közti kereskedelem, és adóztatni akarták. Eleinte a királyságok nem fogadták el, de hamarosan belátták, hogy nincs esélyük a Portálőrök akaratával szemben. Leghamarabb a Déli királyság ment bele, és ők segítették őket a legjobban, a többi királyságban folyamatosan nehezítették a dolgukat. Végül olyan nyolcszáz évvel napjaink előtt a Déli királyság kikiáltotta magát a Birodalom központjának, és felhúzták a térképre a mai Birodalom határait. Ez persze a többi királyságban hatalmas visszhangot vert, és azonnal hadüzenetet jelentett. Ez alól egyedül a Dél-keleti régió kivétel, akik azonnal hajlandóak voltak beolvadni. A Déli királyság ekkor kiürítette a kaszárnyáit és a lovardáit. A hadsereg léptei alatt rázkódott a föld, a friss, törpök által készített páncéljaik messzire tükrözték a fényt közeledtüket jelezve, a fejük fölött Vász-sárkányok, és azokon ülő lovagok repkedtek, hogy kitakarták az eget. Az öt ellenálló régió egyesítette ellene seregét, de teljesen elsöpörték őket. A mesék hatalmas, hegy méretű tűzgolyókról, és isteneket megszégyenítő viharról beszélnek, az ellenálló seregnek az anyatermészettel kellett megküzdenie. Egyetlen nap volt a csata, és az ellenálló sereg megsemmisült.
Minden nemzet tudta, hogy a Déli királyság hadseregének jó részét a portálőrök tették ki, de nem emeltek szót, nem volt kihez, úgyhogy behódoltak, és csatlakoztak a Birodalomhoz. Számos felkelési kísérlet volt, de mindet leverték.
Ötszáz évvel ezelőtt a Birodalom terjeszkedni kezdett, a Keleti Sivatag, és a Jeges Királyság felé. Ám eme vidékeken másféle harcmodor volt, mint amihez szoktak. A hadsereg mérete helyett a helyismeret, és a területi adottságok kihasználása dominált, a nyílt ütközetek helyett rajtaütésekbe botlottak. A Birodalom hadserege képtelen volt bármit tenni a partizán ellenállás ellen, és a mai napig képtelen. Persze képzik az elit egységeket, akik a honosokhoz hasonlóan harcolnak, de a közelében sincsenek annak, ami kellene nekik.
Nem tudni, miért nem kötnek békét, vagy miért nem hagyják abba a harcot. A Birodalom mára már egy ötszáz éve patthelyzetben lévő háborúban van, ami teljesen kimeríti a tartalékait.