Akius

Név: A karakter neve

Nem: Férfi

Faj: Ember

Kaszt: Varázsló

Életkor: 25

Származás: Birodalom

Tartózkodás: Nairam


Jellem: Tiszteli és becsüli azokat, akik minden nap keményen dolgoznak az életben maradásért. Nem szereti, hogy ha egy erősebb kihasználja és terrorizálja a gyengébbet. Érdekes módon, ha ő támad meg egy nála gyengébb gonosz embert az ellen nincs kifogása. Első látásra beleszeretett abba kis nemes hölgybe és feltett szándéka volt megtalálni és elnyerni a szívét. Ha valamit elhatároz, mindent elkövet, hogy azt elérje természetesen nem minden által. Pl nem áldoz fel ártatlan embereket.

Kinézet: 175 cm maga, 75 kg, barna rövid hajú kék szemű. egyesek szerint jóképű mások szerint átlagos. Kopottas gúnyát visel, de őt nem zavarja. Csuklyája az egész arcát eltakarja. Mindig egy kis szütyőt hord magánál benne az eszközeivel. A nyakában egy ezüstérmét visel medálként. Legtöbbször a ruhája alatt van így nem túl gyakran látszódik.

Felszerelés: 5 vas talizmán

Fegyver:-

Előtörténet:
Egyszer volt hol nem volt az üveg hegyen is túl ahol a kis kurta farkú malac is túr pontosabban annak közelében fekszik egy szegény kis falucska. A mi történetünk egy családról szól méghozzá az enyémről. Édesapám derék tisztességes férfi volt édesanyám pedig kitartott mellette jóban, rosszban. Nem voltunk valami gazdagok, de azért megéltünk valahogy. A szüleim nagyon szerettek engem és a hat testvéremet. Én voltam a legfiatalabb és mindent az idősebb testvéreimtől örököltem. Szerencsémre két nővérem volt és három bátyám így volt elég ruhám. Hogy mi is kivegyük a részünket a munkából a fiúk minden nap elmentek tűzifát gyűjteni az erdőben a lányok pedig otthon serénykedtek. Öt éves koromban már ott tipegtem a többiek mellett és szedegettem az apró ágacskákat, mikor összegyűlt egy megadott mennyiség bevittük a faluba és eladtuk. Tíz éves koromra elég erős lettem ahhoz, hogy a fejszét használhassam. Már csak ketten jártuk az erdőt, mert a többiek mind elköltöztek és saját családot alapítottak. Egyik nap éppen a falut jártam mikor észrevettem a távolban egy hatalmas porfelhő közeleg felém. Kis idő múlva egy rendkívül szép és bizonyára méregdrága kocsi bukkant fel. Annyira elmerültem a nézelődésbe, hogy teljesen kiment a fejemből arrébb menni és kis híján agyontapostak a lovak, szerencsémre a kocsis az utolsó pillanatban észrevett a pacik pedig ágaskodva megálltak előttem.
- Hét te ostoba nem látsz a szemedtől?! Majdnem halálra gázoltalak! Azonnal takarodj el a szemem elől!
Váratlanul egy kedves női hang szólt ki a kocsiból és lecsendesítette a mogorva férfit.
- Hans nyugodj le. A lényeg, hogy nem történt semmi.
- Igen is kisasszony.
- Kérlek, hívd ide az ifjút.
- Máris. Halod te taknyos? Azonnal tápászkodj fel és menj oda a kisasszonyhoz.
Engedelmeskedve a parancsnak azonnal felálltam jó alaposan leporoltam magamat majd szép lassan odaballagtam az ablakhoz. Láttam, hogy a függöny mindkét oldala résnyire el van húzva és egy-egy fiatal hölgy nézett ki onnan. Aki az imént beszélt idősebnek tűnt nálam a mellette lévő körülbelül egykorú lehetett velem.
- Megtudnád, mondani merre van a legközelebbi város?
- Igen kisasszony úgy félnapi járásra innen északra.
- Köszönöm szépen.
- Nővérkém adhatok neki egy ajándékot?
- Kisasszony azt hiszem ez nem jó..
- Remek ötletet. A segítségért jutalmat érdemel.
Erre a fiatalabbik kinyújtotta kecses kezecskéjét és egy ezüst érmét nyomott a markomban majd tovább indultak. Perceken keresztül csak utánuk bámultam majd feleszméltem és félrehúzódtam egy fa árnyéka alá. Egyszerre több érzés is kavargott a belsőmben miközben kipirosodott arccal vigyorogtam. Egyszerre féltem, örültem és voltam mérhetetlenül boldog. Az a hölgy körülbelül tíz évvel lehetett idősebb nálam én viszont első látásra bele szerettem bár Jól tudtam soha többé nem fogom látni mégis reménykedtem. Azon nyomban bedugtam a ruhám alá és meg sem álltam hazáig. Legelőször ara gondoltam, hogy eszünk egy jót belőlem azonban túlságosan is ragaszkodtam hozzá. Arra a meseszép lányra emlékeztetett ezért nem tudtam megválni tőle. Végül abban maradtam, hogy megtartom mind medált és folyton a nyakamban hordom.

Éveken át sikerült megőriznem a titkomat miközben szép lassan fiatal férfivá nőttem. Sajnálatos módon az elmúlt öt évben egyre kevesebben vásároltak tőlünk, amit nagyon megsínylett a család. Tizenöt éves korom ellenére még mindig a szüleimnél éltem egy nőveremmel és bátyámmal egyetemben. Minden élelmünk halászatból és vadászatból származott, ami valljuk nem volt valami sok. Próbáltam elszegődni valahova inasként ám sajnálatos módon nem jártam sikerrel. Egyik nap éppen egy mezőn nyulakra vadásztam mikor két furcsa öltözetű férfival találkoztam. Egyik kék a másik pedig piros színű köpenyt viselt. Nem láttam, jól mert eléggé távol álltam tőlük ezért óvatosan közelebb húzódtam. Mindketten úgy ötven és hatvan év közöttiek lehettek és nagyon csúnyán méregették egymást. A piros ruhájú felemeltem a kezét, ami fölött egy kisebb tűzgömb jelent, meg majd dinnye nagyságúra növekedett. Halottam meséket varázslókról azonban azelőtt még egyetlen egyet sem láttam. Elhajította gömböt mire a másikat hatalmas lángnyelvek vettek körül. A józanész azt diktálta, hogy rohanjak el ám valami azt súgta maradjak. A kék ruhás nem csapkodott, de még nem is sikítozott, sőt különös módon nyugodtnak tűnt. Nem értettem mi történhetett ezért pár lépést tettem előre és megláttam, hogy a lángok egyszer sem értek az idegenhez. Mintha egy láthatatlan fal állna közte és a tűz között. Pár pillanattal később elmosolyodott belenyúlt a zsebébe majd a lángok eltűntek. Ezúttal a kéken volt a sor és ismételten a zsebébe nyúlt és alig halható ismeretlen nyelven kezdett beszélni. Először nem történt majd lágy szellő csapta meg az arcomat. egyik pillanatról a másikra viharos erősségűvé vált a szél végül pedig egy kisebb forgószél tekergett előtte majd elindult a piros ruhás felé. Meg voltam győződve arról, hogy ez darabokra foglya szedni azonban ezúttal is tévedtem. Ő nem tapogatózott, hanem kinyújtotta a kezét, amiben egy eddiginél is hatalmasabb tűzgömb jelent meg. Elhajította és a két varázslat pont félúton robbant fel. Egyszerre csodáltam őket és rettegtem tőlük. Zavaromban, a nyakamban lógó érmét dörzsölgettem, amit kabalaként őrizgettem évek óta. Váratlanul mindketten rám néztek majd harsányan kezdtek el nevetni. Egyik intett nekem, hogy menjek közelebb én pedig engedelmeskedtem a parancsnak.
- Látom, kölyök nem ijedsz meg az árnyékodtól. Úgy tűnt nem először látsz varázslókat.
- Kikérem, magamnak ne alacsonyíts le a te szintedre. Én mágus vagyok. A kettő nem ugyanaz.
- Mi a különbség?
- Heh. Ő képes a saját mágikus erejét használni a varázslatokhoz. Én vele ellentétben varázsló vagyok, akik kemény munka és kitartás árán rúnákból nyeri a hatalmát.
- Már megint a régi nóta.
- Miért? Fáj az igazság? Te beleszülettél a mágiába alig kellett érte tenned nekem pedig mindenért keményen meg kellett dolgoznom, hogy teljesíthessem az álmaimat.- ekkor a levegőbe emelte karját majd diadalmasan ökölbe szorította a kezét.
Abbahagyták a veszekedést és az én zavarodott tekintetemet figyelték.
- Hé, kölyök érted egyáltalán miről beszélünk?
Mivel nem jutottam a szóhoz a döbbenettől ezért csak csóváltam a fejemet.
- Atyaég! A, mágusok azok akik az istenek hatalmával bírnak.
- Ez azért túlzás.
- Szerinted. Ha úgy akarnánk virágzó várossá változtathatnánk ezt a porfészket vagy akár egy hatalmas hamukupaccá. Mi ez, ha nem isteni hatalom?
- Meglásd, egyszer még megütöd ezért a bokádat.
- Mindig ezt mondod.
Ez a két felnőtt férfi úgy civakodott egymással, mint a gyerekek. Megfordult a fejemben, hogy ezek talán testvérek, mert annak idején a bátyáim gyakran versengtek egymással majdnem, mint ezek ketten. Azon kezdtek el veszekedni, hogy melyikük a jobb mágiahasználó majd kötöttek egy fogadást. Mindannyian fogadnak maguk mellé egy-egy tanoncot, és aki erősebbet neveli az a jobb varázsló. Ismételten rám néztek majd a vörös ruhás közölte velem alkalmatlan vagyok majd távozott.
- Mesélj, magadról. Van családod?
- A szüleimnél élünk egy bátyámmal és egy nővéremmel együtt.
- Ha jól látom nem vett fel benneteket a gazdagság.
- Nem panaszkodom.
- Nem szeretnél gazdagságot és hatalmat?
- Hát a pénz nem lenne rossz azonban hiába kerestem nem találtam munkát.
- Értem, de ez olyan közönséges. Csak van valami, ami után vágyakozol.
- Nem is tudom. Magának van?
- Természetesen. Olyan rúnát akarok készíteni, ami félni fognak a démonoktól kezdve az istenekig. Hát mesélj. Tényleg nincs semmi, amiért mindenre képes lennél?
- Hát talán van. Egyszer találkoztam valakivel, de…
- Az a hölgy sokkal gazdagabb mint te.
- Honnan tudja?- mondtam rémülten attól félve, hogy a gondolataimban olvasott.
- Ne félj nem használtam varázslatot, mert a tekinteted olyan akár a nyitott könyv. Ha jól látom ezt tőle kaptad. - ezzel a kabalámra mutatott.
- Mit szólnál, ha tanítványommá fogadnálak és megmutatnád annak a fajankónak ki a jobb? Mellesleg azt a lányt is megtalálhatod.
- Nem hagyhatom itt a családomat. Minden munkáskézre szükségük van.
- Úgy tűnik, más oldalról kell megközelítenünk a problémát.
Ezután megkért, hogy kísérjem el őt a házunkhoz én pedig így is tettem. Ott elmesélte, hogy szüksége lenne egy inasra és engem választott. Mielőtt ellenkezni tudtak volna letett az asztalra tíz fényes aranyat, amitől elakadt a lélegzetük is. Az üzletet végül megkötötték elengedtek engem cserébe az aranyakért. Könnyes búcsú után végre elindultam az új és feltehetőleg jobb életem felé.

Különös módon úgy képzeltem, hogy mindenhová követnem kell kiszolgálni a szeszélyeit közben pedig ő, bevezet a mesterségének fortélyaiba. Példának okáért egy kovácsinasnak ez volt a feladata onnan tudom, mert annak idején a kovács túl gyengének titulált ahhoz, hogy én is nála serénykedhessek. Visszatérve a Kék mágusra azt mondta túl keveset tudok, hogy a segítségére lehessek. Először elvitt egy helyre, amit csak úgy nevezett, hogy iskola. Bevetette némi befolyását ahhoz, hogy vegyenek a szárnyaik alá. A munkát az egyik legellenszenvesebb dologgal kezdtük, mégpedig az olvasással és számolással, nem ismerek visszataszítóbb dolgot ennél a kettőnél. Rendkívüli erőfeszítésembe tellett, hogy memorizáljam azt a sok jelképet és műveletet. Természetesen ezen kívül másféle tudást is magamévá kellett tennem példának okáért nagyon fontosnak tartották, hogy jó kondícióba legyünk. A konyhások szépen felhizlaltak bennünket utána pedig szépen ledolgoztuk a fölösleget a gyakorló teremben. Elmondásuk szerint egy mágia használónak meg kell magát tudnia védeni varázserő nélkül is. Mert mi történik akkor, ha elfogy az ereje és nem lesznek kéznél a rúnái? Vagy a megvédi önmagát a hagyományos módon vagy kezdheti megásni a saját sírját. Ez természetesen tetszett nekem ugyanis a mindennapos feszültséget levezethettem mások püfölésével. Az oktató meg is dicsért a lelkesedésemért ám felhívta a figyelmemet nem kéne úgy helyben hagynom a társaimat. Persze nem voltam én olyan nagy verőlegény egyszer én küldtem másokat a gyengélkedőre máskor pedig ők engem. Sokan emlegették, hogy varázsló helyett Lovagnak kellett volna képeznem magamat. Ezen kívül még egy csomó marhaságot kellett megtanulnom, amit most nem fogok részletezni. A kedvencem az volt mikor a mágia ismeretek kerültek föl a listára. Rengeteg olyan dologra tanítottak, meg amiről nem is álmodtam. Legelőször a négy alapelemet ismertették meg velem vagyis a vízzel, tűzzel, földel és a levegővel. Megtanultam, hogy a rúnák segítségével könnyedén hozhatok esőt a legszárazabb termőföldekre. Végre megértettem miért kellett azt a sok jelképet megtanulnom. Mindjárt nem tűnt akkora nagy marhaságnak mikor először életemben felgyújtottam a mellettem ülő tekercseit. Természetesen nem akarattal tettem pusztán baleset történt. Eredeti célpontom az előttem lévő gyertya volt csak nem koncentráltam eléggé. Úgy döntöttem, hogy a mágikus elemekre specializálom magamat és mindent meg akartam róluk tudni azzal kezdve, hogyan lehet támadásra használni illetve mi módon lehet védekezni ellenük. Azt is megtudtam, hogy a mágusok és varázslók nem összevissza lövöldöző örültek. Minden tettüknek oka és célja van legalábbis ezt mesélték nekem. A kék ruhás évente megjelent, hogy elkészültünk-e már, de mindig csalódnia kellett. Kerek tíz évig tartott, míg elértem azt a szintet, hogy kiengedhessenek, mikor ez megtörtént együtt indultunk el Niaram felé. Akadt ott némi tennivalója és elmondása szerint remek hely egy kezdő varázsló számára.

Elkészült hosszabb mondatokkal ahogyan kívántad.
Név: A karakter neve

Nem: Férfi

Faj: Ember

Kaszt: Varázsló

Életkor: 25

Származás: Birodalom

Tartózkodás: Akárhol


Jellem:  Tiszteli és becsüli azokat, akik minden nap keményen dolgoznak az életben maradásért. Nem szereti, hogy ha egy erősebb kihasználja és terrorizálja a gyengébbet. Érdekes módon, ha ő támad meg egy nála gyengébb gonosz embert az ellen nincs kifogása. Első látásra beleszeretett abba kis nemes hölgybe és feltett szándéka megtalálni és elnyerni a szívét. Ha valamit elhatároz, mindent elkövet, hogy azt elérje természetesen nem minden által. Pl nem áldoz fel ártatlan embereket.

Kinézet: 175 cm maga, 75kg, barna rövid hajú kék szemű. egyesek szerint jóképű mások szerint átlagos. Kopottas gúnyát visel, de őt nem zavarja. Csuklyája az egész arcát eltakarja. Mindig egy kis szütyőt hord magánál benne az eszközeivel. A nyakában egy ezüstérmét visel medálként. Legtöbbször a ruhája alatt van így nem túl gyakran látszódik.

Felszerelés: 5 vas talizmán

Fegyver:

Egy elég szegény családba sikerült beleszületnem, ami szintén egy szegény faluban élt. A szüleim igyekeztek mindent megadni nekünk, hogy ne szenvedjünk semmiben hiányt. Ez nem is olyan egyszerű feladat, hogy ha valakinek három fia és három lánya van.  Én voltam a legfiatalabbik poronty, ami azt jelentette, hogy mindig az idősebb testvéreim kinőtt ruhát kellett viselnem. Édesapám favágással próbált némi pénzt keresni és a fiuk, ha már elég erősek voltak vele mehettek segíteni, eközben a lányok édesanyámmal maradtak otthon főztek mostak és takarítottak. Tíz éves koromban éppen a faluban mászkált mikor a semmiből előtűnt egy díszes kocsi. Ezzel nem is lett volna semmi baj csakhogy én éppen az út közepén rajzolgattam a pórban és váratlanul megjelent mögöttem a hintó. Mivel mifelénk nagyon még lovak sem voltak nem számítottam rá, hogy az úton játszadozva veszélybe kerülhet az életem. Szerencsémre a kocsis még idejében észrevett engem így megrántotta a gyeplőt a lovak pedig prüszkölve, fújtatva megállt a hátam mögött.  A férfi teljesen kitért a hitéből és elkezdett teli torokból üvöltözni velem és ezt parancsolta azonnal menjek le az útról.
- Mit művelsz te taknyos. Azonnal takarodj le az útról. Vagy azt akarod, hogy halálra gázoljalak?
Annyira megijedtem az ordibáló embertől, hogy kis híján sírva fakadtam és ijedtemben nem mertem megmozdulni sem. Ekkor váratlanul egy rendkívül kedves és bájos hang szólalt meg a hintóból és mindkettőnket lenyugtatott.
- Hans ne légy oly szigorú azzal a gyermekkel. Te pedig bátor fiúcska ne fetrengj ott a piszokban, hanem gyere ide hozzám. Nem kell félned nem, lesz semmi baj.
Úgy éreztem mintha megbűvöltek volna már nem féltem sem a kiabáló férfitól sem pedig attól, hogy majdnem halálra gázoltak.  Felálltam szép lassan leporoltam a ruhámat majd letöröltem a krokodilkönnyeimet, mikor odaértem az ajtóhoz láttam, hogy egy fiatal, hölgy ült odabent mellette pedig egy velem egykorú kislány.
- Mond, legényke megtudnád, nekem mondani merre van a legközelebbi város?
- Igen kisasszony. Gyalog körülbelül félnapnyira van egy, északra.
- Nézzük csak, milyen kis udvarias valaki? Ezért megérdemelsz egy kis jutalmat.
- Mikor indulunk már tovább nővérkém. - pufogott a fiatal lány.
- Várj még egy keveset hugicám. Egy pillanat és máris végzünk. Tessék, fogd ezt és emlékeztessen ránk.
Ezután átadott nekem egy fényes ezüst érmét majd pedig gyorsan továbbhajtottak nagy porfelhőt hagyva maguk után. Az lett volna a legokosabb megoldás, ha ennivalót vettem volna belőle, amit az egész család elfogyaszthatott volna. Azonban én nem tudtam megszabadulni tőle ugyanis arra kis nemes hölgyre emlékeztetett. Jól tudtam, hogy nem volt valami kedves hozzám és olyan képet vágott akár egy varangyos béka azonban soha azelőtt nem láttam hozzá fogható szépséget. Végül keresztülszúrtam egy késsel átfűztem rajta egy zsinórt és kabala gyanánt a nyakamba akasztottam.  Őt évvel később éppen a mezőn bóklászott mikor két furcsa köpenyes férfit találtam az egyik pirosba, míg a másik kékbe volt öltözve. A piros rádobott egy kisebb tűzlabdát a másikra ő viszont becsapódás után egy könnyed mozdulattal kioltotta a lángokat. Ezúttal ő rajta volt a sor így hát belenyúlt a zsebébe majd ismeretlen szavakat kezdett mormolni és a feje felett egy kisebb forgószél jelent meg. Nagyon erősen kellett kapaszkodnom nehogy magába szippantson az őrvény ám mielőtt a karjaim csődöt mondtak volna váratlanul eltűnt. A következő pillanatban fölöttem álltak és arról vitatkoztak kinek van nagyobb hatalma. Végül arra jutottak, hogy mindketten fogadnak maguk mellé egy-egy inast tanítványért és majd ők eldöntik ezt az ősi vitát. A piros ruhás elment, míg a kék megkért, hogy vezessem el a szüleimhez ahol tíz aranyat ajánlott fel nekik értem. Megígérte, hogy jó helyre fogok kerülni és nagyon fog rám vigyázni. A pénz éppen jól jött a családnak így némi tépelődés után belegyeztek én pedig elmentem az ismeretlen varázslóval. Elvitt egy különös helyre, amit úgy nevezett, hogy iskola ahol tíz éven keresztül sínylődtem. Mindenféle furcsa jelet kellett megjegyeznem, amit ők úgy neveztek, hogy olvasás. A másik szintén idegesítő dolog, amit meg kellett tanulnom az a számolás volt. Megismertettek a rúnák használatával és azoknak a készítésével. Nem kötöttem senkivel sem komoly barátságot, mert sokkal jobban éreztem magamat egyedül. Az elemi mágia használata és az önvédelmi oktatás kötötte le leginkább a figyelmemet, mikor kikerültem teljesen más embernek éreztem magamat bár még nagyon sok dolog maradt, amit nem ismertem. Mesteremmel elindultam Nairam város felé ahol életem legnagyobb kalandjaiban volt részem.

Üdv
Először is, nem értem, hogy miért lett két fogalmazásod, de mivel az első hosszabb, színesebb és jobb, ezért azt értékelem. Először is, az előtörténetedet elfogadom.
Alapvetően rendben volt a dolog, jópofa volt, noha nem is volt ennél több. Ezt nem negatívként jegyzem meg, mert nem kell, hogy hatalmas csavarok legyenek, előtörténetnek tökéletes volt. Egy-két apróbb probléma volt, de nem lényegesek.
Jutalmad:
+500 tp
+4 arany
+5 hírnév